Minap a kezembe nyomtak egy igen érdekes olvasmányt. Nevezetesen a 1/2012. számú szakmai állásfoglalást, mely a tűzoltó védősisakok kötelező használatáról szól. Jegyzi Bérczi László tű. dandártábornok, mint országos tűzoltósági főfelügyelő. Bérczi úr rendkívül nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező tűzoltó, igazi főnyeremény erre a pozícióra. Elvégre három teljes évet már el is töltött (talán) a tömlő tűzben lévő végén – anno. A 90-es évek első felében.
- Hiába no, vezetőnek születni kell.
Az országos tűzoltósági főfelügyelő ezen szakmai állásfoglalása:
Az ORSZÁGOS TŰZOLTÓSÁGI FŐFELÜGYELŐ
1/2012. számú
S Z A K M A I Á L L Á S F O G L A L Á S A
a tűzoltó védősisakok kötelező használatáról
Budapest, 2012. 01. 17.
A mentő tűzvédelmi feladatokat ellátó állomány testi épségének fokozott védelme érdekében kiadom az alábbi
á l l á s f o g l a l á s t :
1.Az állásfoglalás hatálya kiterjed a hivatásos katasztrófavédelmi szervekre, az önkormányzati, és a létesítményi tűzoltóságokra (a továbbiakban együtt: tűzoltóság), továbbá azon önkéntes tűzoltó egyesületekre, amelyek alapszabályukban vállalták a tűzoltási és a műszaki mentési tevékenységet, és a működési terület szerinti hivatásos tűzoltósággal együttműködési megállapodást kötöttek.
2.A tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési tevékenységének általános szabályairól szóló 39/2011. (XI.15.) BM rendelet 38.§ (3) bekezdésében foglaltak betartásán túl, a tűzoltói tevékenységben résztvevő állomány a készenléti járművek bármely mozgása (ideértve a szervízbe szállítást, képzéseket, gyakorlatokat, ügyintézést) során köteles védősisakot viselni.
3.A Katasztrófavédelmi Oktatási Központ által szervezett képzéseken, gyakorlatokon a tűzoltó gépjárművek mozgása során az érintett állomány számára a tűzoltó védősisak viselése kötelező.
4.A gépjármű mozgások során a tűzoltó védősisak viselése alól könnyítés nem engedélyezhető!
5.A rendszeresített ügyintéző személygépkocsik esetében védőfelszerelés viselése nem kötelező.
6.Jelen állásfoglalás a kiadásának napján lép hatályba, a benne foglaltakat az érintett állománnyal ismertetni kell.
Bérczi László tű. dandártábornok s. k.
országos tűzoltósági főfelügyelő
Nincs új a nap alatt tartja a mondás. A szakmaitlan állásfoglalásban is hivatkozott, a belügyminiszter 39/2011. (XI. 15.) BM rendelete a tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési tevékenységének általános szabályairól szól. Ebben, és ezen rendelet elődjeiben minden alkalommal megjelenik a riasztást követő vonulások során a kötelező védősisak használat. És ez az a pont, amivel kapcsolatban unos-untalan újra és újra elmondják nekik:
Ott fent, a magasságos atyaúristenek felső vezetés számára miért olyan emészthetetlenül érthetetlen és értelmezhetetlen az a roppant egyszerű tény, amit nem csak azok a gépjárművezetők értenek akik ezek során a vonulások során vezetnek, de azon egyszerű emberek is akik már életükben legalább egyszer láttak – még ha messziről is – ilyen vonuló tűzoltóautót? Nevezetesen az, hogy nem szerencsés egy megkülönböztető jelzéseit használó jármű sofőrjének a hallását és látását egy sisakkal korlátozni! Van éppen elég baja szegénynek. A megkülönböztető jelzések használata ugyanis lehetőséget biztosít számára a KRESZ előírásaink (nem mindegyik!) áthágására – éppen csak legalább ekkora felelősséget is ró rá ezzel.
Egy piros lámpán áthaladni kéklámpa-szirénával szabad. Ugyanakkor – lévén a zöld jelzésre közlekedő keresztforgalom a saját szemszögéből szabályosan közlekedik – az ő kötelessége meggyőződni róla, hogy a neki ebből fakadó elsőbbségi helyzetét a forgalom többi résztvevője észlelte és azt tiszteletben is tartja. A megkülönböztető jelzés nem szentté és sérthetetlenné tesz, csak lehetőségeket biztosít. És ezt egy zárt sisakban bizony lényegesen másabb észlelni, mint normál körülmények között.
Ebben a tárgyban mint azt említettem nem egy iratot küldtek már felfelé a végrehajtásra kárhoztatottak. A helyzet – figyelembe véve az eddig eltelt időt és próbálkozásokat, valamint az ezekre és a józan észre rezisztens OKF vezetőket – gyaníthatóan nem fog egyhamar megoldódni. Még akkor sem, ha a jogalkotói szintem már sikerült ezt az alaptételt megértetni – hiszen a BM rendelet már tartalmazza:
„A gépjárművezetők részére a vonulás idejére olyan rendszeresített sisakot kell biztosítani, ami a biztonságos vezetést nem akadályozza.”
Tegye fel a kezét akinek ilyen sisakja van! Senki? Miért nem lepődünk meg ezen...
De jelen blogbejegyzésnek nem a sofőrök (és többiek) vonulás közbeni sisakviselése a tárgya. Van ennél fontosabb része is ennek a témának...
A szakmaitlan állásfoglalásra levélben reagált már a legnagyobb tűzoltó szakszervezet, a HTFSZ is. Levelükben a maguk udvarias és visszafogott módján próbálték értésére adni a hatalom fura urainak, hogy ilyen irományok küldözgetésére bizony nem nagyon van jogalapjuk. Én ennél egy lépéssel tovább is mennék, mert a tények ennél sajnos komolyabbak:
Ugyanis a hatalom fura urai mint azt láthattuk ennél sokkal többre predesztinálták magukat! Mit nekik Jogalkotási törvény! Mit nekik Alkotmánybíróság! Fityiszt! Majd ők megmutatják! Mi az, hogy csak vonulás közben? Mi ez a lazaság? Ha már egyszer van sisakjuk, hát viseljék azt állandóan! Majd mi megmondjuk!
Hogy nem mondhatnák? Hja kérem...
Igaz ugyan, hogy létezik egy Alkotmánybírósági határozat ami kimondja az ilyen irományok alkotmányellenességét, de most úgy őszintén! Érdekli ezeket egy ilyen mondvacsinált akadály?
60/1992. (XI. 17.) AB határozat
…
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogi iránymutatás alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következőhatározatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes.
…
A határozat elérhető az interneten is. Nem csak ez, hanem az összes alkotmánybírósági határozat kereshető és olvasható a http://mkab.hu/index.php?id=hatarozatkereso oldalon.
(A hivatkozott 1987. évi XI. törvény a Jogalkotásról szólt. Ezt azóta felváltotta a 2010. évi CXXX. törvény – jogosultságot azonban ez sem ad a „majdnem jogszabályok” írogatására. Aki nagyon szeretné hasonlítsa csak össze nyugodtan a kettőt.)
Az Alkotmánybíróság nem csak ezen irományok alkotmányellenességét állapította meg, hanem határozatában kimondta azt is, hogy ezekhez az irományokhoz joghatás nem fűződik, semmiféle jogi kötelező erejük nincs.
A jogalkotó szervek – mármint a tényleg hozzáértők – ezt az AB határozatot pontosan ismerik is. Erre utal pl. az a Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkársága által kiadott, Dr. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár nevével jegyzett tájékoztató aminek utolsó bekezdése is így szól:
„Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság 60/1992 (XI. 17.) AB határozata alapján a fentiek a minisztérium szakmai álláspontját tükrözik, amely egy esetleges jogvita esetén az eljáró bíróságot nem köti.”
Ez csak egy röpke példa, az internet tele van az erre a határozatra való utalásokkal, aki szeretné átlátni fontosságát és széles körű ismertségét az üsse csak be nyugodtan a google keresőjébe a 60/1992 (XI. 17.) AB határozat szöveget.
A dolog magyarázata roppant egyszerű, a hivatkozott AB határozat indokolásában ki is térnek rá:
…
„1. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) részletesen szabályozza az állam központi szervei által kibocsátható jogi iránymutatásokat. E szabályok megalkotásának indoka az volt, hogy a minisztériumok irányítási gyakorlatában elszaporodtak az irányítás informális eszközei, a leiratok, körlevelek, iránymutatások, útmutatók stb., amelyek kötelező erővel nem rendelkeztek, de a gyakorlatban úgy viselkedtek, mintha jogi aktusok lennének. Gyakran túllépték az iránymutatás határait és ténylegesen jogszabályi tartalmuk volt. Kialakult egy olyan "formátlan jog", amely az Alkotmány által jogalkotó hatáskörrel felruházott szervek által alkotott, kihirdetett jogszabályok elé helyezkedve gyakran lerontotta azok érvényesülését.
…
A Jat. - figyelembevéve, hogy a jogszabályok érvényesítése során a címzettek, különösen a közigazgatás szervei a gyakorlatban követik az iránymutatásban foglaltakat - szabályozza a kibocsátható jogi iránymutatások, valamint a kiadásukra hatáskörrel rendelkező állami szervek körét, kibocsátásuk elé olyan tartalmi, hatásköri és eljárási korlátokat állítva ezzel, amelyek biztosítékot nyújthatnak arra, hogy a jogi iránymutatások ne vehessék át a jogalkotás szerepét. A jogi iránymutatások ilyen törvényi szabályozása mellett az állam központi szervei csak a törvény által meghatározott hatáskörükben, formában és eljárás mellett bocsáthatnak ki jogi iránymutatásokat. Ez a szabályozás egyúttal kizárja azt is, hogy az államigazgatás központi szervei más formában, más eszközökkel befolyásolják a jogalkalmazás gyakorlatát.
2. Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy az indítvánnyal támadott és hasonló minisztériumi, egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, iránymutatások, útmutatók, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések, amelyek nem a Jat. garanciális szabályainak betartásával kerülnek kibocsátásra, sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság alkotmányos követelményét. Jogbizonytalanságot teremtenek, kiszámíthatatlanná teszik a jogalanyok, a jogalkalmazó szervek magatartását. Bár a bennük foglalt jogértelmezésnek, jogalkalmazási szempontnak semmiféle jogi ereje, kötelező tartalma nincs, miután az államigazgatás központi szervei bocsátják ki, alkalmasak arra, hogy a címzetteket megtévesszék, s a címzettek kötelező előírásként kövessék azokat. Napjainkban, amikor kivételesen nagy jogalkotási teher hárul a jogalkotó szervekre, s ez lelassítja a jogalkotás folyamatát, fokozottan fennáll a veszélye annak, hogy az államigazgatás központi szervei továbbra is ilyen informális eszközökkel próbálják pótolni a jogszabályok hiányosságait. A törvényben foglalt garanciális szabályok be nem tartásával alkotott, ilyen iránymutatások könnyen válhatnak a jogi szabályozást pótló, a jogszabályok érvényesülését lerontó irányítási eszközökké, s ez a jogállamiság követelményével összeegyeztethetetlen. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Jat. Garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, így az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes. ”
…
Kiemelések tőlem – a szerk.
Vagyis ne tessenek ilyeneket írogatni, mert az nem csak alkotmányellenes, de ráadásul pont azt akadályozza, amiért írni akarnak. Nevezetesen egy nem pontosan megfogalmazott jogszabály módosításának lehetőségét/szükségességét. Tiszta sor, teljesen logikus. Leírtunk valamit (jogszabály), amit nem igazán sikerült úgy megfogalmazni, hogy az érthető legyen. Ez esetben majd a jogalkotó ezt kijavítja. És nem pedig valaki(k) írnak hozzá egy magyarázatot, hogy szerintük hogyan kell ezt értelmezni. No pláne már csak azért sem, mert ahogyan ők értelmezik az nem feltétlenül esik egybe azzal ami a jogalkotó szándéka volt.
Ez tehát az alaptétel. Az már csak hab a tortán, amikor a hatalom fura urai erre még egy lapáttal rá is tesznek, és ráadásnak új elemeket hoznak a képbe. Mert ugye létezik egy 39/2011. (XI. 15.) BM rendelet, mely kötelezően előírja a VONULÁS során a sisakhasználatot. De – nagyon bölcsen – egy szót sem ejt arról, hogy a szerencsétlen tűzoltó... Uuupsz... Miket is írok... Szóval a katasztrófavédelmi szakemberek (sic!) egy kiadós tűzoltás (gondolom gőzerővel folyik ennek a kifejezésnek is a „nyelvújítása”, de jobb híján jelenleg még polkorrekt...) után miért kéne, hogy aszalja a kobakját benne tovább. No pláne amikor műhelybe jön-megy az autó, vagy egyéb normál forgalmi helyzetekben. Mindezeket pedig még ráadásul nyáron, a 40 fokban is ugye...
No de majd a hatalom fura urai megmutatják! De meg ám! Hoznak ők olyan szakmai állásfoglalást, de olyat! Rögtön kötelezővé téve MINDEN tűzoltónak katasztrófavédelmi szakembernek a sisakviselést. Éjjel-nappal, bármilyen indokkal is indulnak el bárhová.
Hja kérem, hogy ez jócskán túlmegy nem csak az AB határozat de a BM rendelet határain is?
Most komolyan, szerintetek ez érdekli őket?
A dolognak azonban mégsem ez az igazi pikantériája...
Ugyanis ezt az AB határozatot ők maguk, a hatalom fura urai is pontosan értik és elismerik! Vagy legalábbis erre utal, hogy az OKF saját honlapján a Gyakran Ismételt Kérdések részben olvasható az alábbi kérdés és a rá adott válasz:
Az interneten találtunk egy, a Belügyminisztérium által 2011 decemberében kiadott \"állásfoglalást\" az élelmiszergyártókra vonatkozóan a katasztrófavédelmi hozzájárulás megfizetésének kötelezettségével kapcsolatban. A levélben szereplő álláspontot tekinthetjük-e általánosságban alkalmazandó szakmai iránymutatásnak?
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 60/1992. (XI. 17) AB. Határozata értelmében a központi állami szervektől származó jogi iránymutatást tartalmazó állásfoglalásokhoz joghatás nem fűződik, ezért az átirat kizárólag munkaanyagnak tekinthető és azt a hatósági tevékenységben figyelembe venni nem lehet.
No ehhez már tényleg elég nehéz bármit is hozzátenni... Pedig az ő esetükben nem is olyan ritka az olyan, amikor saját magukat hazudtolva cáfolva meg bizonyítják a tökéletes alkalmatlanságukat. De ettől szép a vízfej ugye, hogy képes saját magát hizlalni. Akár 1100 tiszttel is...
A kérdés ezek után már csak az, hogy a fenti beismerő vallomásnak is beillő idézettel szemben mégis honnan és legfőképpen hogyan vesz a bátorságot magának egy országos tűzoltósági főfelügyelő, hogy szándékosan alkotmányellenes módon irányítson? Tudom, persze. A kérdés költői. Miért ne tenné? Ismerve a viszonyokat ő (és a hozzá hasonlóak) nyugodtan futhatnak ámokot – hiszen ezt úgy is következmények nélkül tehetik.
Reméljük már csak egy darabig...
- Apus! Most akkor mi van?
- Áh, semmi. Csak a szokásos...
