Katasztrófaelhárítás

A legutolsó olvasmány amin minden egyes szőrszálam az égnek állt a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgató 31/2012. számú intézkedése, pontosabban annak 1. számú melléklete, a Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat működési szabályzata volt. Jegyzi Dr. Bakondi György tű. altábornagy mint főigazgató. No, akkor haladjunk lépésről lépésre...

 

- Hallod apus? Ez már megint mit akar?

- Csitt, majd mindjárt kiderül...

Dr. Bakondi György, mint tűzoltó altábornagy. Érdekes... Mert bizony bárhogyan is olvasgatjuk a saját önéletrajzát... Na igen. Van itt katonai főiskola, jogi egyetem meg USA tanulmány is. Volt ő a határőrség országos parancsnokának helyettese, OKF alapító, ügyvéd... Van neki Magyar Köztársaság Középkeresztje, számos társadalmi tisztséget tölt be, több szakmai (de érdekes, ezt sem részletezi...) publikációja jelent meg és a Rendőrtiszti Főiskola címzetes docense. Meg angol mellett hál' Istennek még egy vezérkari szuperhős, aki beszél oroszul. (Tetszik érteni! Nem alap-közép-felsőfokú nyelvvizsgája van mint a pórnépnek! Neeem! Csak így elegánsan: „Angolul, oroszul beszél.”)

Hogy is van ez? Tűzoltó altábornagy, nulla szakmai végzettséggel? Mert bizony ez a helyzet! Még egy nem túl agyonbonyolított 40 órás önkéntes tanfolyam sem éktelenkedik ebben az önéletrajzban, pedig ez ebben az országban több ezer nem katonai főiskolát, jogi egyetemet és USA tanulmányokat végzett embernek már sikerült. A kérdés amúgy nem új keletű, Dr. Harangozó Tamás képviselő K/3009 számon már feszegette ezt a kérdést az Ország házában 2011 áprilisában.

Választ is kapott rá, szép bő és mellébeszélőst. Nem is akárkitől! Maga Dr. Pintér Sándor Belügyminiszter mosdatta őt ebben a kérdésben több mint 2 oldalon keresztül. Akinek van gyomra kedve és ideje ilyesmihez, az innen letöltheti ezt a roppant jellemző választ. Én most itt csak a lényeget emelném ki belőle:

„A Belügyminiszter 14/2006.(BK 7.) BM utasítása szabályozza azt, hogy mentesül a rendészeti szakvizsga kötelezettsége alól, aki vezetői beosztásból került kinevezésre, illetőleg a kinevezése időpontjában az 50. életévét betöltötte.”

Bár önmagában is egy érdekes kérdés, hogy valakit a betöltött 50. életév vagy előző vezetői beosztás miért mentesít a rendészeti szakvizsga kötelezettsége alól, a kérdés nem ez volt. A kérdés az volt, hogy milyen szakirányú végzettséggel rendelkezik. És ez az, amire nem kaptunk választ. Pontosabban igen, éppen csak szépen eldugva. Itt van:

„Az 1996. évi XLIII. törvény alapján került kiadásra a 19/2008.(III.28.) ÖTM rendelet, amelynek melléklete szabályozza a katasztrófavédelem vezetői munkaköreit, az elérhető rendfokozati maximumokat, az állami és szakmai iskolai végzettség, valamint a speciális rendészeti végzettség előírásait.”

A hiba a rendszerben ott van, ha valaki elolvassa a fent hivatkozott 19/2008.(III.28.) ÖTM rendeletet. Ennek mellékletében ugyanis írva vagyon, hogy központi szerv főigazgatói státuszához egyetemi állami és szakmai felsőfokú végzettséggel kell rendelkezni a kitaglalt rendészeti szakvizsgán kívül.

- Hallod apus? Azt mondja nincs róla oskolája!

- Hja, még ha ez lenne az egyetlen ilyen...

Ami pedig mind a belügyminiszteri válaszban mind pedig az önéletrajzban előforduló „számos nagy katasztrófahelyzetben látott el irányító feladatokat” részt illeti, köszönjük van belőle tapasztalatunk. Akinek esetleg szerencséje volt és se az árvíz se a vörösiszap katasztrófa nem érintette, annak csak ajánlani tudom, hogy tájékozódjon ebben a témában. Csak ne a felsőbb hatalmak által kézivezérelt magyar médiában! Vegye a fáradtságot és kérdezzen meg közvetlenül érintett embereket. Lehet csodákat hall majd... 

Ennyi talán elegendő felvezetőnek. A félreértések elkerülése miatt: Nem a hangulat végett, mindössze puszta tényközlésként írtam le ezeket. Talán enyhít valamennyit a lentebb olvashatókon, ha már idejekorán átlátjuk: Egy szakmai dilettánstól mi mást várhatna el az ember...

Szóval akkor a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgató 31/2012. számú intézkedése, pontosabban annak 1. számú melléklete, a Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat (a továbbiakban nevezzük csak KMSZ-nek) működési szabályzata.

Ugorjunk most át a triviális részen, miszerint 2012-ben, bőszen a XXI. században nem ártana lassan felvenni valakit egy országos főigazgatóságra, aki legalább távolról látott már szövegszerkesztő programot. Mert ez, amit ebben az irományban is műveltek kimondottan siralmas. Gondolom nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy nem egy olyan nagyon bonyolult feladat elérni egy számozott listánál, hogy a számozás egyforma betűnagysággal jelenjen meg...

Szóval a szabályzat maga, a szakmai része. (Mindenkitől elnézést kérek, de mivel a szabályzat nem érhető el a interneten – miért is? – és úgy egyébként nem 2 oldal, ezért csak idézgetni fogok belőle. Akinek feltétlenül igénye van egy saját eredeti példányra az forduljon hozzájuk bizalommal: okf.titkarsag@katved.gov.hu)

Rögtön az első pont ezzel kezd:

"A KMSZ területi hatáskörrel rendelkező 24/48 órás, készenléti jellegű szolgálat, mely magasabb szintű káresemények irányítását segítő és végrehajtó tevékenységet folytat. A káresemény helyszínén a beavatkozó állomány biztonságosabb beavatkozását felügyeli és ellenőrzi."

(kiemelés tőlem – a szerk.)

Aztán a 4. pont b) bekezdése:

"A kárhelyszínre történő kiérkezés után a KMSZ vezetője dönt, a tűzoltásvezetés átvételéről. Amennyiben nem veszi át az irányítást, akkor tanácsaival segíti a tűzoltásvezetőt a káresemény felszámolásában, valamint figyelemmel kíséri a beavatkozói állomány tevékenységét."

(kiemelés tőlem – a szerk.)

Nos, mint azt a Lánglovagok fórumán egy Big Gabi nevű hozzászóló nagyszerűen megfogalmazta:

„A KMSZ vezetője tanácsaival otthon a mamát segítse főzés közben!”

Ő is, én is indokolást adunk rögtön:

1996. évi XXXI. törvény

A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról

7. § (1) A tűz oltásának felelős vezetője a tűzoltásvezető, aki a tűzoltóság vagy a hivatásos katasztrófavédelmi szerv jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő tagja lehet. A tűzoltás helyszínén más személy csak a tűzoltásvezető előzetes engedélyével intézkedhet.

(kiemelés tőlem – a szerk.)

valamint

39/2011. (XI. 15.) BM rendelet

A tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési tevékenységének általános szabályairól 

5. § (1) A tűzoltás szervezetét a tűzoltásvezető vezeti.

(2) A tűzoltási szervezet a tűz oltásával kapcsolatos feladatok végrehajtása érdekében a tűzoltóság tagjaiból létrehozott vezetőkből és végrehajtókból áll. A tűzoltási szervezetbe – a feladatok jellegétől függően – más szervezetek és személyek is bevonhatók, akiket a helyszínen lévő vezetőjükön keresztül a tűzoltásvezető irányít.

...

16. § A tűzoltásvezető a tűz oltásának egyszemélyi felelős vezetője, elöljárója a riasztott és a tűzoltásban részt vevő tűzoltóknak.

(kiemelések tőlem – a szerk.)

Vagyis mindet tűzeset (káreset) esetén van egy, azaz egy darab „főnök”. Őt úgy hívják tűzoltásvezető. Minden ami az ő vezetése alatt történik, csak az ő utasítására és/vagy engedélyére történhet! Sok bába közt elvész a gyerek tartja a népi mondás, és ez bizony hatványozottan igaz egy-egy ilyen szituációban. Pont ezért alakult ki ez a rendszer. Hogy ne álljon elő a klasszikus nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal szituáció. Ha csak egy főnök van, akkor minden egy kézben összpontosul. Ehhez viszont elengedhetetlen feltétel az, hogy szava csak ennek az egy embernek legyen. Az övé viszont szentírás!

Amennyiben a KMSZ úgy ítéli meg, lehetősége van átvenni ezt a vezetést. De akkor tegye! Tiszta sor, megjöttem és mostantól én vagyok a főnök. No igen, ezzel a felelősséget is vállalni kéne... A hatalom fura ura úgy látszik ezt nem így gondolja. Szerinte helyénvaló dolog az, ha kiküld a helyszínre egy olyan csapatot, aki majd jól nem veszi át a vezetést, de a partvonalról beszólogatva jobban fogja tudni mit kéne csinálni. Pedig ugye erre is van egy népi mondás. Kibicnek kuss csitt!

Nem mellékesen Bakondi úr ezzel a kis trükközéssel gyakorlatilag bakot lőtt. Hiába hatalmazza fel önmagát és csatlósait, hogy csak tanácsokkal lássák el a tűzoltásvezetőt – aztán majd mossák kezeiket. Ugyanis a 39/2011. (XI. 15.) BM rendelet erre is tartalmaz egy kitételt:

13. § (3) A tűzoltás vezetésére jogosult, a 8. § a)–c) bekezdéseiben felsorolt beosztások sorrendje szerinti személy, a helyzetértékelést követően a tűzoltás vezetésének átvétele nélkül is felelős mindazért, ami az esemény felszámolásával kapcsolatban a helyszínen történik, kivéve a főfoglalkozású létesítményi tűzoltóság működési területén.

Vagyis egyszerű a képlet: Ha kiérkeznek, akkor két lehetőségük van. Átvenni a vezetést , vagy nem. De ha nem, akkor

1: Ők is pontosan ugyan olyan alárendeltjei a tűzoltásvezetőnek („...elöljárója a riasztott és a tűzoltásban részt vevő tűzoltóknak”) mint bárki más. És nem pedig segédedzők, hogy a ringen kívülről bekiabálva irányíthassanak.

2: Mindettől függetlenül ameddig kint tartózkodnak a felelősség bizony az övék!

No aztán tovább is van, mondjam még?

A Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat működési szabályzatának 10. pontja:

Vezetési Törzsek szervezése:

Nagy kiterjedésű, bonyolult nagy erőket igénylő káresetek során a KMSZ részt vesz a vezetési törzs megszervezésében és irányításában.

Magasságosságos Bakondi úr! A vezetési törzset nem kell irányítani! Ő irányít! Ezért hozzák létre:

39/2011. (XI. 15.) BM rendelet

A tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési tevékenységének általános szabályairól

7. § A tűzoltásban résztvevők vezetése, irányítása a következő módon történhet:

a) alapirányítással, ha a beavatkozó erőket a tűzoltásvezető egyedül irányítja,

b) csoportirányítással, ha a tűzoltásban résztvevő erőket csak megosztva, a beavatkozás hátterének biztosításával lehet irányítani,

c) Vezetési törzzsel, ha az esemény nagysága, bonyolultsága, a helyszín tagoltsága, a beavatkozó erők létszáma, vagy egyéb körülmények a feladatok szélesebb körű megosztását indokolják.

 Tetszik tudni a tűzoltásvezető legelemibb jogai között sorolva is vagyon:

17. § A tűzoltásvezető joga

a) a tűzoltás vezetését indokolt esetben megosztani;

Vagyis ha úgy érzi egy személyben nem lehet kellően áttekinteni és irányítani a tűzoltást, akkor segítségként maga mellé emel egy vagy több embert, akiket konkrét részfeladatokkal lát el. Pl. ő foglalkozik tovább a tűzoltással, valakit pedig megbíz a háttérmunkával (oltóvíz utánpótlás megszervezése, stb.) A tűzoltók praktikusan ezt a személyt innentől úgy nevezik háttérparancsnok. És máris megvalósult a csoport irányítási mód.

Ha ez is kevésnek bizonyul – mert pl. egy ember nem lehet egyszerre a hegy mindkét oldalán – akkor további személyek bevonásával alakítja meg a vezetési törzset. Kiadja valakinek, hogy övé a hegy északi, másé pedig a déli oldala. Megint másé az északi oldal vízellátásának megszervezése, és szintén másé a déli oldalon ugyanez. Tetszése szerint szervezhet még bármilyen más beosztásokat és láthat el bárkit egyéb konkrét feladatokkal. Ő pedig irányít, ha már egyszer tűzoltásvezető. És máris létrehozta a vezetési törzset. Ez ilyen egyszerű, a szakemberek (mármint az igazi tűzoltók) számára kézenfekvő és gördülékeny folyamat. És éppen ezért potyognak a könnyeink amikor olyanokat tetszik kiadni egy intézkedésben, hogy majd a KMSZ megszervezi és irányítja a vezetési törzset...

Minap a kezembe nyomtak egy igen érdekes olvasmányt. Nevezetesen a 1/2012. számú szakmai állásfoglalást, mely a tűzoltó védősisakok kötelező használatáról szól. Jegyzi Bérczi László tű. dandártábornok, mint országos tűzoltósági főfelügyelő. Bérczi úr rendkívül nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező tűzoltó, igazi főnyeremény erre a pozícióra. Elvégre három teljes évet már el is töltött (talán) a tömlő tűzben lévő végén – anno. A 90-es évek első felében. 

- Hiába no, vezetőnek születni kell.

Az országos tűzoltósági főfelügyelő ezen szakmai állásfoglalása:
 

Az ORSZÁGOS TŰZOLTÓSÁGI FŐFELÜGYELŐ

1/2012. számú

S Z A K M A I   Á L L Á S F O G L A L Á S A

a tűzoltó védősisakok kötelező használatáról

Budapest, 2012. 01. 17.

A mentő tűzvédelmi feladatokat ellátó állomány testi épségének fokozott védelme érdekében kiadom az alábbi

á l l á s f o g l a l á s t :

1.Az állásfoglalás hatálya kiterjed a hivatásos katasztrófavédelmi szervekre, az önkormányzati, és a létesítményi tűzoltóságokra (a továbbiakban együtt: tűzoltóság), továbbá azon önkéntes tűzoltó egyesületekre, amelyek alapszabályukban vállalták a tűzoltási és a műszaki mentési tevékenységet, és a működési terület szerinti hivatásos tűzoltósággal együttműködési megállapodást kötöttek.

2.A tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési tevékenységének általános szabályairól szóló 39/2011. (XI.15.) BM rendelet 38.§ (3) bekezdésében foglaltak betartásán túl, a tűzoltói tevékenységben résztvevő állomány a készenléti járművek bármely mozgása (ideértve a szervízbe szállítást, képzéseket, gyakorlatokat, ügyintézést) során köteles védősisakot viselni.

3.A Katasztrófavédelmi Oktatási Központ által szervezett képzéseken, gyakorlatokon a tűzoltó gépjárművek mozgása során az érintett állomány számára a tűzoltó védősisak viselése kötelező.

4.A gépjármű mozgások során a tűzoltó védősisak viselése alól könnyítés nem engedélyezhető!

5.A rendszeresített ügyintéző személygépkocsik esetében védőfelszerelés viselése nem kötelező.

6.Jelen állásfoglalás a kiadásának napján lép hatályba, a benne foglaltakat az érintett állománnyal ismertetni kell.

Bérczi László tű. dandártábornok s. k.
országos tűzoltósági főfelügyelő    

Nincs új a nap alatt tartja a mondás. A szakmaitlan állásfoglalásban is hivatkozott, a belügyminiszter 39/2011. (XI. 15.) BM rendelete a tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési tevékenységének általános szabályairól szól. Ebben, és ezen rendelet elődjeiben minden alkalommal megjelenik a riasztást követő vonulások során a kötelező védősisak használat. És ez az a pont, amivel kapcsolatban unos-untalan újra és újra elmondják nekik:

Ott fent, a magasságos atyaúristenek felső vezetés számára miért olyan emészthetetlenül érthetetlen és értelmezhetetlen az a roppant egyszerű tény, amit nem csak azok a gépjárművezetők értenek akik ezek során a vonulások során vezetnek, de azon egyszerű emberek is akik már életükben legalább egyszer láttak – még ha messziről is – ilyen vonuló tűzoltóautót? Nevezetesen az, hogy nem szerencsés egy megkülönböztető jelzéseit használó jármű sofőrjének a hallását és látását egy sisakkal korlátozni! Van éppen elég baja szegénynek. A megkülönböztető jelzések használata ugyanis lehetőséget biztosít számára a KRESZ előírásaink (nem mindegyik!) áthágására – éppen csak legalább ekkora felelősséget is ró rá ezzel.

Egy piros lámpán áthaladni kéklámpa-szirénával szabad. Ugyanakkor – lévén a zöld jelzésre közlekedő keresztforgalom a saját szemszögéből szabályosan közlekedik – az ő kötelessége meggyőződni róla, hogy a neki ebből fakadó elsőbbségi helyzetét a forgalom többi résztvevője észlelte és azt tiszteletben is tartja. A megkülönböztető jelzés nem szentté és sérthetetlenné tesz, csak lehetőségeket biztosít. És ezt egy zárt sisakban bizony lényegesen másabb észlelni, mint normál körülmények között.

Ebben a tárgyban mint azt említettem nem egy iratot küldtek már felfelé a végrehajtásra kárhoztatottak. A helyzet – figyelembe véve az eddig eltelt időt és próbálkozásokat, valamint az ezekre és a józan észre rezisztens OKF vezetőket – gyaníthatóan nem fog egyhamar megoldódni. Még akkor sem, ha a jogalkotói szintem már sikerült ezt az alaptételt megértetni – hiszen a BM rendelet már tartalmazza:

„A gépjárművezetők részére a vonulás idejére olyan rendszeresített sisakot kell biztosítani, ami a biztonságos vezetést nem akadályozza.”
 

Tegye fel a kezét akinek ilyen sisakja van! Senki? Miért nem lepődünk meg ezen...

De jelen blogbejegyzésnek nem a sofőrök (és többiek) vonulás közbeni sisakviselése a tárgya. Van ennél fontosabb része is ennek a témának...

A szakmaitlan állásfoglalásra levélben reagált már a legnagyobb tűzoltó szakszervezet, a HTFSZ is. Levelükben a maguk udvarias és visszafogott módján próbálték értésére adni a hatalom fura urainak, hogy ilyen irományok küldözgetésére bizony nem nagyon van jogalapjuk. Én ennél egy lépéssel tovább is mennék, mert a tények ennél sajnos komolyabbak:

Ugyanis a hatalom fura urai mint azt láthattuk ennél sokkal többre predesztinálták magukat! Mit nekik Jogalkotási törvény! Mit nekik Alkotmánybíróság! Fityiszt! Majd ők megmutatják! Mi az, hogy csak vonulás közben? Mi ez a lazaság? Ha már egyszer van sisakjuk, hát viseljék azt állandóan! Majd mi megmondjuk!

Hogy nem mondhatnák? Hja kérem...

Igaz ugyan, hogy létezik egy Alkotmánybírósági határozat ami kimondja az ilyen irományok alkotmányellenességét, de most úgy őszintén! Érdekli ezeket egy ilyen mondvacsinált akadály? 

60/1992. (XI. 17.) AB határozat

…

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogi iránymutatás alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot :

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes.
…

A határozat elérhető az interneten is. Nem csak ez, hanem az összes alkotmánybírósági határozat kereshető és olvasható a http://mkab.hu/index.php?id=hatarozatkereso oldalon.

(A hivatkozott 1987. évi XI. törvény a Jogalkotásról szólt. Ezt azóta felváltotta a 2010. évi CXXX. törvény – jogosultságot azonban ez sem ad a „majdnem jogszabályok” írogatására. Aki nagyon szeretné hasonlítsa csak össze nyugodtan a kettőt.)
 

Az Alkotmánybíróság nem csak ezen irományok alkotmányellenességét állapította meg, hanem  határozatában kimondta azt is, hogy ezekhez az irományokhoz joghatás nem fűződik, semmiféle jogi kötelező erejük nincs.

A jogalkotó szervek – mármint a tényleg hozzáértők – ezt az AB határozatot pontosan ismerik is. Erre utal pl. az a Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkársága által kiadott, Dr. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár nevével jegyzett tájékoztató aminek utolsó bekezdése is így szól:

„Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság 60/1992 (XI. 17.) AB határozata alapján a fentiek a minisztérium szakmai álláspontját tükrözik, amely egy esetleges jogvita esetén az eljáró bíróságot nem köti.”

Ez csak egy röpke példa, az internet tele van az erre a határozatra való utalásokkal, aki szeretné átlátni fontosságát és széles körű ismertségét az üsse csak be nyugodtan a google keresőjébe a 60/1992 (XI. 17.) AB határozat szöveget.

A dolog magyarázata roppant egyszerű, a hivatkozott AB határozat indokolásában ki is térnek rá:

…
„1. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) részletesen szabályozza az állam központi szervei által kibocsátható jogi iránymutatásokat. E szabályok megalkotásának indoka az volt, hogy a minisztériumok irányítási gyakorlatában elszaporodtak az irányítás informális eszközei, a leiratok, körlevelek, iránymutatások, útmutatók stb., amelyek kötelező erővel nem rendelkeztek, de a gyakorlatban úgy viselkedtek, mintha jogi aktusok lennének. Gyakran túllépték az iránymutatás határait és ténylegesen jogszabályi tartalmuk volt. Kialakult egy olyan "formátlan jog", amely az Alkotmány által jogalkotó hatáskörrel felruházott szervek által alkotott, kihirdetett jogszabályok elé helyezkedve gyakran lerontotta azok érvényesülését.
…
A Jat. - figyelembevéve, hogy a jogszabályok érvényesítése során a címzettek, különösen a közigazgatás szervei a gyakorlatban követik az iránymutatásban foglaltakat - szabályozza a kibocsátható jogi iránymutatások, valamint a kiadásukra hatáskörrel rendelkező állami szervek körét, kibocsátásuk elé olyan tartalmi, hatásköri és eljárási korlátokat állítva ezzel, amelyek biztosítékot nyújthatnak arra, hogy a jogi iránymutatások ne vehessék át a jogalkotás szerepét. A jogi iránymutatások ilyen törvényi szabályozása mellett az állam központi szervei csak a törvény által meghatározott hatáskörükben, formában és eljárás mellett bocsáthatnak ki jogi iránymutatásokat. Ez a szabályozás egyúttal kizárja azt is, hogy az államigazgatás központi szervei más formában, más eszközökkel befolyásolják a jogalkalmazás gyakorlatát.
2. Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy az indítvánnyal támadott és hasonló minisztériumi, egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, iránymutatások, útmutatók, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések, amelyek nem a Jat. garanciális szabályainak betartásával kerülnek kibocsátásra, sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság alkotmányos követelményét. Jogbizonytalanságot teremtenek, kiszámíthatatlanná teszik a jogalanyok, a jogalkalmazó szervek magatartását. Bár a bennük foglalt jogértelmezésnek, jogalkalmazási szempontnak semmiféle jogi ereje, kötelező tartalma nincs, miután az államigazgatás központi szervei bocsátják ki, alkalmasak arra, hogy a címzetteket megtévesszék, s a címzettek kötelező előírásként kövessék azokat. Napjainkban, amikor kivételesen nagy jogalkotási teher hárul a jogalkotó szervekre, s ez lelassítja a jogalkotás folyamatát, fokozottan fennáll a veszélye annak, hogy az államigazgatás központi szervei továbbra is ilyen informális eszközökkel próbálják pótolni a jogszabályok hiányosságait. A törvényben foglalt garanciális szabályok be nem tartásával alkotott, ilyen iránymutatások könnyen válhatnak a jogi szabályozást pótló, a jogszabályok érvényesülését lerontó irányítási eszközökké, s ez a jogállamiság követelményével összeegyeztethetetlen. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Jat. Garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, így az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes. ”
…

Kiemelések tőlem – a szerk.

Vagyis ne tessenek ilyeneket írogatni, mert az nem csak alkotmányellenes, de ráadásul pont azt akadályozza, amiért írni akarnak. Nevezetesen egy nem pontosan megfogalmazott jogszabály módosításának lehetőségét/szükségességét. Tiszta sor, teljesen logikus. Leírtunk valamit (jogszabály), amit nem igazán sikerült úgy megfogalmazni, hogy az érthető  legyen. Ez esetben majd a jogalkotó ezt kijavítja. És nem pedig valaki(k) írnak hozzá egy magyarázatot, hogy szerintük hogyan kell ezt értelmezni. No pláne már csak azért sem, mert ahogyan ők értelmezik az nem feltétlenül esik egybe azzal ami a jogalkotó szándéka volt.

Ez tehát az alaptétel. Az már csak hab a tortán, amikor a hatalom fura urai erre még egy lapáttal rá is tesznek, és ráadásnak új elemeket hoznak a képbe. Mert ugye létezik egy 39/2011. (XI. 15.) BM rendelet, mely kötelezően előírja a VONULÁS során a sisakhasználatot. De – nagyon bölcsen – egy szót sem ejt arról, hogy a szerencsétlen tűzoltó... Uuupsz... Miket is írok... Szóval a katasztrófavédelmi szakemberek (sic!) egy kiadós tűzoltás (gondolom gőzerővel folyik ennek a kifejezésnek is a „nyelvújítása”, de jobb híján jelenleg még polkorrekt...) után miért kéne, hogy aszalja a kobakját benne tovább. No pláne amikor műhelybe jön-megy az autó, vagy egyéb normál forgalmi helyzetekben. Mindezeket pedig még ráadásul nyáron, a 40 fokban is ugye...

No de majd a hatalom fura urai megmutatják! De meg ám! Hoznak ők olyan szakmai állásfoglalást, de olyat! Rögtön kötelezővé téve MINDEN tűzoltónak katasztrófavédelmi szakembernek a sisakviselést. Éjjel-nappal, bármilyen indokkal is indulnak el bárhová.

Hja kérem, hogy ez jócskán túlmegy nem csak az AB határozat de a BM rendelet határain is?

Most komolyan, szerintetek ez érdekli őket?

A dolognak azonban mégsem ez az igazi pikantériája...

Ugyanis ezt az AB határozatot ők maguk, a hatalom fura urai is pontosan értik és elismerik! Vagy legalábbis erre utal, hogy az OKF saját honlapján a Gyakran Ismételt Kérdések részben olvasható az alábbi kérdés és a rá adott válasz:

Az interneten találtunk egy, a Belügyminisztérium által 2011 decemberében kiadott \"állásfoglalást\" az élelmiszergyártókra vonatkozóan a katasztrófavédelmi hozzájárulás megfizetésének kötelezettségével kapcsolatban. A levélben szereplő álláspontot tekinthetjük-e általánosságban alkalmazandó szakmai iránymutatásnak?

 

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 60/1992. (XI. 17) AB. Határozata értelmében a központi állami szervektől származó jogi iránymutatást tartalmazó állásfoglalásokhoz joghatás nem fűződik, ezért az átirat kizárólag munkaanyagnak tekinthető és azt a hatósági tevékenységben figyelembe venni nem lehet.

No ehhez már tényleg elég nehéz bármit is hozzátenni... Pedig az ő esetükben nem is olyan ritka az olyan, amikor saját magukat hazudtolva cáfolva meg bizonyítják a tökéletes alkalmatlanságukat. De ettől szép a vízfej ugye, hogy képes saját magát hizlalni. Akár 1100 tiszttel is...

A kérdés ezek után már csak az, hogy a fenti beismerő vallomásnak is beillő idézettel szemben mégis honnan és legfőképpen hogyan vesz a bátorságot magának egy országos tűzoltósági főfelügyelő, hogy szándékosan alkotmányellenes módon irányítson? Tudom, persze. A kérdés költői. Miért ne tenné? Ismerve a viszonyokat ő (és a hozzá hasonlóak) nyugodtan futhatnak ámokot – hiszen ezt úgy is következmények nélkül tehetik.

Reméljük már csak egy darabig...

- Apus! Most akkor mi van?
- Áh, semmi. Csak a szokásos...

Talán célszerű lenne az első bejegyzést egy amolyan „küldetés” ismertetőnek szánni – de sajnos az én szabadidőm is korlátozott. A blog pedig úgy is kiforrja magát, az ismertető pedig éppen elég támpontot ad hozzá, hogy tudd mire számíthatsz. Kezdjük tehát inkább rögtön a közepén:

 

---

 

2012. január 1-el felállt az új kormányzati hibrid-szörny. A keresztségben a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság nevet kapta. „Szüleiről” a későbbiekben majd még bővebben szót ejtünk.

Hogy miért? Miért bántotta valaki(k) szemét egy szervezet – pontosabban annak elnevezése – aminek „elődjét” még Gróf Széchenyi Ödön alapította 1863-ban? Miért kellett eltüntetni – a világon egyedülálló módon! - a Fővárosi Tűzoltóparancsnokságot? Nos, erre a választ csak a hatalom fura urai tudnának adni. Nyilvánvaló, a mondás itt is érvényes: Dolgok márpedig nem történnek véletlenül...

Ezen újszülött „szervezet” vezetője – érdemei elismerése mellett – az a Varga Ferenc lett, aki eddigi szakmai pályafutásának zömét Óbudán töltötte.

 

 - Jé... Apus! A Tarlós nem....

- Csitt!!! Mit merészelsz! Nem gondolod...

 

A kormányzati szörnyszülött születésének alkalmából tartott felállvatapsolós bokaösszeverdesős hajcihőről – és Varga úr kinevezéséről még a Lánglovagok tűzoltóportál is hírt adott:

Az ünnepélyes állománygyűlésen kinevezések átadása is történt. Az országos tűzoltó főfelügyelő Bérczi László tű. dandártábornok, eddigi tűzoltó főfelügyelő lett. Tóth Ferenc tű. dandártábornok, eddigi polgári védelmi főfelügyelőt országos polgári védelmi főfelügyelőnek nevezte ki a belügyminiszter, míg az újonnan létrejövő  országos iparbiztonsági főfelügyelő posztot Kossa György tű. ezredes kapta meg. A több szervezet összevonásából megalakult Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője Varga Ferenc tű. ezredes, eddigi fővárosi tűzoltóparancsnok lett.

Forrás: http://www.langlovagok.hu/tuzvonal/608_magyarorszag-szolgalataban-a-biztonsagert

---

Akkor szemezgessünk kicsit. Nézzünk némi információt Varga úr személyes bemutató oldaláról. Sajnos csak offline, mivel hosszas vajúdás után nem csak a két önéletrajz lett végre összefésülve (Egy darabig eltérő információk voltak elérhetőek a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság és maga az anyaszervezet, az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság honlapján.), hanem nagyon ügyesen ki is kozmetikázták azt...

Tanulmányok:

1989: Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Tűzvédelmi Szak – tűzvédelmi mérnöki diploma

1996: Államigazgatási Főiskola – igazgatásszervezői oklevél

(A kiemelések tőlem – szerk.)

A kozmetika elemi érdeke azonnal nyilvánvalóvá válik, ha vetünk egy pillantást a hatályos jogszabályokra is:

65/2011. (XII. 30.) BM rendelet

a belügyminiszter irányítása alá tartozó egyes fegyveres szerveknél rendszeresített hivatásos beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről

…

Szerv: Területi

Vezetői szint: Főosztályvezetői illetményre jogosult

Munkakör(beosztás) Igazgató

Rendfokozati maximum: Tábornok

Állami iskolai végzettség: Egyetem

Szakmai iskolai végzettség: Szakirányú felsőfok

Speciális rendészeti végzettség: RSZV + RVK + RMVK vagy RIASZTSZ + RMVK vagy szakirányú egyetemi (MA,MSC) + RMVK

...

RIASZTSZ: rendészeti irányultságú akkreditált szakirányú továbbképzési szak

RVK: rendészeti vezetővé képző tanfolyam

RSZV: rendészeti szakvizsga

RMVK: rendészeti mestervezetővé képző tanfolyam

…

Megjegyzés: Szakirányú egyetemi végzettségként elfogadható képzések: Rendvédelmi katonai felsőoktatási intézményben parancsnoki, igazgatási szakon szerzett végzettség MA, MSC (egyetemi szintű), az adott szakterülethez tartozó MA, MSC (egyetemi szintű: szakmérnök, szakjogász, stb.) végzettség

(Kiemelés tőlem – a szerk.)

Forrás: http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=143528.581219

64/2011. (XII. 30.) BM rendelet

a belügyminiszter felügyelete, irányítása alá tartozó egyes fegyveres szervekkel hivatásos szolgálati viszonyban állók szolgálati viszonyáról és a személyügyi igazgatás rendjéről

…

12. Megbízás

19. § (1) A betöltetlen beosztás ellátására vagy a beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésére megbízás a hivatásos állomány olyan tagja részére adható, aki megfelel a megbízás szerinti beosztás ellátásához szükséges képesítési követelményeknek. Szolgálati érdekből ettől kivételesen el lehet térni, ha a beosztás betöltéséhez szükséges állami iskolai végzettséggel rendelkezik és a szakképesítés megszerzése folyamatban van. A megbízás várható tartamát az elrendelő állományparancsban meg kell határozni.

(2) Ha a megbízás előreláthatólag a harminc napot meghaladja, akkor az elrendeléskor, de legkésőbb a megbízás harmincadik napján a helyettesítéssel megbízottat a beleegyezéséről írásban nyilatkoztatni kell.

(3) Ha a helyettesítéssel való megbízás az eredeti beosztás meghagyása mellett történik, és annak tartama a harminc napot várhatóan meg fogja haladni, a helyettesítési díj mértékét az elrendeléskor meg kell határozni.

(4) A betöltetlen beosztás munkaköri feladatainak ellátásával – megosztva – a hivatásos állomány több tagja is megbízható. Ebben az esetben a helyettesítési díjat a feladatmegosztás arányában meg kell osztani.

(5) A megbízási díj mértékét a többletfeladat nagysága, a megbízással járó többletterhek, a helyettesített beosztás besorolása, valamint a Hszt. 50. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell meghatározni.

(6) Az (1)–(5) bekezdés rendelkezéseit a szenior állomány tagjának megbízására azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szenior állomány tagjának a szenior állományba vételről kötött szerződésben meghatározott szolgálati feladatoktól eltérő feladatokkal történő megbízására annak időtartamától függetlenül csak beleegyezésével van lehetőség.

(7) Amennyiben a szenior állomány tagja a szenior állományba vételről szóló szerződésben meghatározott szolgálati feladatok alól mentesítésre kerül, és kizárólag a betöltetlen beosztásból eredő feladatokat vagy a helyettesítéssel érintett beosztással járó feladatokat látja el, úgy részére megbízási díj nem jár, a helyettesítés idejére változatlanul a szenior állomány tagjának a Hszt. 264/C. § (4) bekezdése alapján megállapított illetményét kell továbbfolyósítani.

(Kiemelés tőlem – a szerk.)

Forrás: http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=143527.581218

 

Tetszenek érteni? Nem? Pedig pofonegyszerű:

 

A 2012. január 1-el hatályba lépett jogi szabályozás még a megbítást SEM teszi lehetővé, ha a megbízott személy állami iskolai végzettsége nem egyetem!

Varga Ferenc tű. ezredes 2012. január 2-án mégis a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője lett...

Biztos nem (csak ennek) hajrázott Bakondi György tű. altábornagy, katasztrófavédelmi főigazgató az egységes állami katasztrófavédelmi szervezet megalakulása alkalmából tartott állománygyűlésen a Syma Sport- és Rendezvényközpontban január 2-án.

 

- Na, látod apus! Mégis a Tarlós?